Mivel a neten nem találtam magyar nyelvű anosmiával foglalkozó oldalt ahol tapasztalatokat lehetne megosztani, elhatároztam hogy készítek én egy blogot, melyben leírom saját szagtalan élményeimet, de várom sorstársaim írásait is, mennyire "más" szagtalanul az életünk, mire kell vigyázni, hogyan kell másoknak megmagyarázni ezt az állapotot, stb.
Hogyan és mikor jöttem rá hogy valami nincs rendben a szaglásommal?
Egyik első emlékem a szaglással kapcsolatban kb 6-7 éves koromban volt, amikor a nagymamámnál anyukám kamillát szedett, majd odanyújtotta hozzám hogy szagoljam meg. Csak egy választási lehetőségem volt, azt válaszoltam hogy kamilla szagú, és onnantól kezdve az a világkép élt bennem, hogy van a kamilla "illat", és más.
A másik gyermekkori élményem az volt, amikor egy tehénfarm mellett mentünk el kocsival, apukám mindig felhúzta az ablakot, és mosolyogva mondta, hogy "parfüméria mellett megyünk el", én meg csak néztem, mint a moziban, és nem értettem ezt az összjátékot, de igazából nem is foglalkoztatott. Elvoltam a saját szagtalan gyermekkoromban, de valahol mégis éreztem, hogy valami nagyon nem kóser, valamiről mások sokkal többet tudnak, mint én.
Korai tizenéves koromra elmontam anyukámnak mi a helyzet, kissé gyanakodva hallgatott végig, de elvégezte a kötelező tesztet, bekötött szemekkell kellett kitalálnom melyik pohárban / tányérban milyen folyadék v. étel van. Természetesen az eredmény az 0/0 volt, azzal a kitétellel, hogy a menta illetve az ecet erős szaga maró hatása minimális reményt adott, hogy valami mégis működik, de miután anyukám extra erős női parfümébe egy centiről belenéztem, és semmi hatással nem volt rám, kezdtem megbarátkozni azzal a ténnyel, hogy mostantól tudatosan is szaglóérzék nélkül leszek kénytelen leélni az életemet, és az egyetlen jó ebben az, hogy mivel soha nem éreztem semmilyen szagot, nincs összehasonlítási alapom, azaz nem tudom elképzelni, hogy miről is maradtam le.
